A felitatott rendszerű gépjármű akkumulátorok története mintegy 25 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a coloradói Denver városában először fejlesztettek és kezdtek gyártani forgalomképes AGM akkukat, mégpedig spirálcellás kivitelben. A hagyományosoktól lényegesen eltérő tulajdonságai miatt (kis méretéhez képest óriási indítóáram, jobb rázásállóság, hosszabb élettartam, stb.) hamar népszerűvé vált főleg a nagy indítóáramot igénylő járművek indítására.
Az AGM akkumulátorok nagyobb arányú elterjedése azután kezdődött meg, miután az Európában elterjedt méretekben is elkezdődött a gyártásuk immár síklemezes kivitelben, csereszabatos rögzíthetőséggel és pólus elrendezéssel.
AGM akku 1 cellája
Jól látható az üvegszövet szeparátor, amelyben felitatják az elektrolitot
Ezen típusok a hosszabb, üzembiztosabb működés érdekében magasabb töltőfeszültséget, 14.4-14.8 V-ot igényelnek, míg a folyadékos társaik 14.0-14.4V-al is beérik.
Ezért a cserénél figyelni kell arra, hogy milyen típusú akku volt az eredeti, gyári akkumulátor. Folyadékos eredeti akku esetén (ilyen a varázsszemes akku is!) a csereként beszerelt AGM akku a rendszeres alultöltés miatt idő előtt elveszti kapacitását, elhasználódik.
Eredetileg szerelt AGM akkut folyadékosra cserélni sem szerencsés, mert az AGM-hez tervezett magasabb töltőfeszültség (akár 14,8V is lehet!) a folyadékos akkut kiforrázhatja.
Érdekes tapasztalat, amire úgy látszik az autógyárak sem gondoltak, hogy ha valamilyen ok miatt az AGM akku lemerül, de még éppen be tudta indítani az autót, vagy bebikázták, hajlamos a nagyáramú generátorból olyan nagy töltést felvenni folyamatosan, hogy túlmelegedhet, és akár károsodik is.
Megtörtént eset, hogy a telephelyünkre érkezett, Siófokról bebikázva indult Mercedes akkumulátora tűz forró lett Budapestig.
Legjobb ilyen esetben töltővel részlegesen feltölteni az akkut, vagy nagy sebesség esetén sok fogyasztóval közlekedni és időnként az akkut ellenőrizni.
