Hajóelektrónika  Forex módra

Ezzel a cikkel egy olyan háromrészes cikksorozatot szeretnénk elindítani, amely részletesen foglalkozik azokkal a fontos energiaellátási problémákkal amelyekkel a hajósok kénytelenek szembenézni.

Itt a tavasz, vele együtt a hajósszezon is. Több ezren kerekednek fel, hogy ismét meghódíthassák a hullámokat. Ilyenkor azonban különböző problémákkal kell szembesülniük a nem eléggé gondos hajóskapitányoknak. Tavasszal nem kis megdöbbenést okoz, hogy a hajómotor egyáltalán nem, vagy nem úgy indul, ahogy kellene, illetve a fogyasztók nagyon hamar lemerítik az akkumulátort.

Vegyük hát sorra, melyek a legjelentősebb témák, amikről feltétlenül szólni kell:

1. Folyadék nélküli vagy folyadékos akkumulátorokkal

Sokáig a hajózás szükséges velejárójának tartották azt, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni az akkumulátornak, hiszen az abból kicsöpögő, kipárolgó sav szétmarja a bútorokat, a kárpitot, károsítja a műszereket. Folyamatosan ellenőrizni kell a savszintet, és időnként desztillált vízzel pótolni kell az eltávozott elektrolitot.  Nem is beszélve a sav okozta balesetveszélyről.
Mára már ezek a gondok is megoldhatóvá váltak. Ha a legközelebbi akkucserénél zárt, folyadék nélküli akkumulátort helyezünk a régi folyadékos helyére, akkor egy csapásra megszűnnek a savgőz és a savmarás okozta bosszúságok, illetve a folyamatos karbantartásigény. Ezeknek az akkumulátoroknak nem árt, ha hullámzik a hajó, nem tud belőlük kifolyni semmi, hiszen nincs is bennük semmi, ami folyékony halmazállapotú lenne. Ilyen akkumulátor használatával a sav okozza balesetveszélyt is megszüntetjük.  A folyadék nélküli akkumulátorok önkisülése töredéke a folyadékos akkumulátorokénak, ezért jól bírják a hosszú téli "pihenőket".

2. Indító akkumulátorra van-e szükségünk, vagy pedig egy olyan akkumulátorra, ami a fogyasztók energiaellátását szolgálja?

Ha már eldöntöttük, hogy drágább, de folyékony elektrolit nélküli, zárt akkumulátort vásárolunk, még mindig marad két lényeges szempont, amit figyelembe kell vennünk a vásárlás során; a motor indítása, vagy elektromos fogyasztók ellátása lesz-e az akkumulátor fő feladata, esetleg mindkét igényt ki kell elégíteni.
Sokat elkövetik azt a hibát, hogy nem veszik figyelembe ezt a különbséget, és csak azt nézik, hogy melyik "világmárka" neve van az akkumulátoron feltüntetve. Ezért előfordulhat, hogy ugyanazt az akkumulátort az egyik tulajdonos szidja mint a bokrot, a másik tulajdonos pedig dícséri.

A száraz akkumulátoroknak alapvetően két fajtája ismeretes; lehet zselés, illetve felitatott elektrolitos.

A zselés akkumulátort olyan felhasználásra fejlesztették ki, ahol nem a minél nagyobb hidegindítóáram a fő szempont, hanem a hosszú élettartam, és az a képesség, hogy minél többször lehessen lemeríteni illetve újratölteni.    Ez az akkumulátor kémiai szempontból nem tér el a folyadékos, savas, ólomakkumulátoroktól. A különbség pusztán annyi, hogy az akkumulátorban lévő elektrolit kocsonyás és nem folyékony halmazállapotú. Ezek a zselés akkumulátorok akár 1200 kisütést is kibírnak, ezért csak ott éri meg használni őket, ahol napi rendszerességgel kisütjük őket, hiszen az áruk viszonylag magas.

Azok az akkumulátorok, melyek felitatott elektrolitot tartalmaznak ugyanolyan savas, ólom akkumulátorok, mint amiket már megszoktunk, a különbség pusztán szerkezeti újításokból adódik. Az ilyen akkumulátorokban a lemezek közé üvegszövetet préseltek és ebben található a felitatott elektrolit. Ezek az akkumulátorok elsősorban indító akkumulátorok, de nagyon jól használhatók az elektromos fogyasztók ellátására is, hiszen kisütési ciklusszámuk közel háromszorosa a folyadékosokénak. Ezért egyaránt alkalmasak belsőégésű motorok indítására valamint elektromos motorok üzemeltetésére is.


Gyakran előfordul, hogy jó nevű gyártótól vásárolt akkumulátorunk nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és idő előtt meghibásodik, tönkremegy. Bármilyen jó hírű indítóakkumulátort vásárolunk, ha gyakran használjuk álló motornál fogyasztók üzemeltetésére, akkor az élettartama jelentősen csökkenni fog.
 
3. Egy- és többakkumulátoros rendszer

Azokban a hajókban, amik belsőégésű motorral működnek és ehhez sok fogyasztó is társul az akkumulátoroknak kettős funkciót kell ellátniuk. Ezért célszerű kétakkumulátoros rendszert építeni. Szükség van egy indítóakkumulátorra, a motor beindításához, és szükség van egy ciklikus akkumulátorra a fogyasztók ellátásához. Ebben a kétakkumulátoros rendszerben komoly fejtörést okoz az, hogy hogyan lehet biztosítani, azt, hogy a töltésben mindkét akkumulátor részt vegyen, ellenben a fogyasztók ellátása csak a használati akkumulátorról történjen.

Gyakran használt, de igen rossz módszer a diódás leválasztás. Ez nemcsak fölös hőt termel, hanem jelentős a feszültségveszteséggel is jár. Ezen kívül a dióda folyamatosan meríti az akkumulátort. Célszerűbb egy direkt erre a célra tervezett leválasztó-kapcsolót használni.

4. A hajóakkumulátorok szezonális használata és karbantartása
 
Komoly gondot okoz az is, hogy a hajózás idényjellege miatt az akkumulátorok akár 5-6 hónapot is állnak használtba vétel nélkül. Ez az idő bőven elég arra, hogy az akkumulátor ne csak lemerüljön, hanem le is szulfátosodjon, illetve károsodjon a lemezszerkezete.
A száraz akkumulátorok alacsony önkisülése ilyenkor kerül előtérbe. Ha egy száraz akkumulátort szeptemberben feltöltünk és egész télen nem használunk, márciusban akár rátöltés nélkül is könnyedén indíthatjuk vele a motort.

Meglehetősen elterjedt az a gyakorlat, miszerint az akkumulátort télire kiveszik a hajóból, 3-szor, 4-szer feltöltik a tél során.
Ez azonban nagyon nagy veszélyeket rejt magában. A hálózati 230V-os áram nagy ingadozásokat mutat. A hagyományos transzformátoros töltő ezt a bemenő áramingadozást továbbítja az akkumulátor felé, amely ezáltal hol több, hol kevesebb töltőárammal töltődik. A túltöltés egyik leggyakoribb okozója az, hogy a töltőt túl sokáig hagyjuk rajta az akkumulátoron.  
A nem megfelelő töltővel könnyen túltölthetjük az akkumulátort, ilyenkor pezsegni kezd a sav benne. Ez nagymértékben károsíthatja a lemezszerkezetet, aminek egyenes következménye az aktív anyag lehullása okozta cellazárlat.
Abban az esetben, ha a tulajdonos nagy figyelmet fordít arra, hogy nehogy túltöltse az akkumulátort, könnyen eléfordulhat, hogy az akkumulátort sosem tölti fel 100%-osan. Ez legalább olyan káros, mint a túltöltés. Ebben az esetben az akkumulátor leszulfátosodik, és veszít a kapacitásából.
Ezért nagyon fontos, hogy automata, kettős feszültségkorláttal rendelkező töltővel töltsük az akkumulátort, ami 100%-osan feltölti az akkumulátort, de nem okoz túltöltést. Az ilyen akkumulátortöltők kapcsoló üzemű tápegységet tartalmaznak, amik a töltőáramot függetlenítik a hálózati áramingadozástól.

A fent említett problémákra jelentenek megoldást az automata töltők, a túltöltésgátló adapterek, illetve a speciálisan hajókba kifejlesztett száraz akkumulátorok. A cikk következő részeiben ezek működéséről, tulajdonságairól, felhasználási területeiről, illetve a kétakkumulátoros rendszerekről fogunk részletesen szólni.